0014/207. Üv. Tkap. szám.
A VITÉZI REND ÁLLÁSFOGLALÁSA
A Vitézi Rend, mint az egykori Magyar Királyságban létrejött és vitéz nagybányai Horthy Miklós altengernagy, Magyarország Kormányzója által 1920-ban alapított Rend, az elmúlt néhány hónap során tapasztalta, hogy nagyfokú érdeklődés mutatkozik bizonyos sajtó körökben a Rend magyarországi működését illetően.
Jelen pillanatban a Magyar Köztársaság területén három, a Vitézi Rend nevet viselő társadalmi tömörülés tevékenykedik. Ezek a Vitézi Rend, a Történelmi Vitézi Rend Egyesület és az 56-os Vitézi Lovagrend néven kerületek bejegyzésre a Magyar Köztársaságban, a Fővárosi Bíróságon. Mind a három társadalmi szervezet egyesületi formában működik az 1989. évi II. törvény rendelkezései szerint.
A Vitézi Rend, a Svéd Királyságban jogi személyiséggel rendelkezik. A Vitézi Rend a Lovagrendek Nemzetközi Állandó Bizottsága (I.C.O.C.), mely Nemzetközi Bizottság az UNESCO által elfogadott nemzetközi szervezet. Ennek teljes jogú tagjaként elismert Rend, 1962 óta a Vitézi Rend. A Rend negyedik Főkapitánya 1977-től vitéz Habsburg József Árpád királyi herceg a Habsburg család magyar ágának, a nádori ágnak a leszármazottja. A svéd jogszabályok, így a Svéd Királyság Alkotmánya lehetővé teszi azt, hogy a Vitézi Rend belső szervezeti struktúrája hierarchikus módon működhessen. Sem a svéd ügyészség, sem a svéd bíróság nem szólhat bele a Rend belső működésébe mindaddig, amíg harmadik személy jogos érdekét az nem sérti. A Magyar Köztársasági törvényei előírják a közösség demokratikus, vagyis alulról felfelé történő felépítését és képviseleti eljárási módját. Ezért van az, hogy a Vitézi Rend még mindig külhonban kénytelen bejegyeztetni önmagát, mint jogi személyt és csak ennek a jogi személynek magyarországi képviseleti ága, Magyarországi Törzsszék néven az, ami az EU. jognak is megfelelő módon működtethető Magyarországon. Minden magyar állampolgárnak teljes joga és szabadsága van olyan, a világban bárhol bejegyzett, emberi közösségben tag lenni, mely közösség harmadik személy jogait nem sérti. A Vitézi Rend hierarchikus szervezeti felépítése az egyik követelménye volt annak, hogy a Lovagrendek Nemzetközi Állandó Bizottsága által a Rend elismerésre kerülhetett.
Ezért kár, hogy a névhasználat kizárólagosságát feszegetjük vagy épp a vitézi címer szabadalmi levédést, ami nem is teljesen tényszerű, hiszen maga az ország címere, mely benne van a vitézi címerben is, nem levédhető. Ezt a Magyar Állam kizárólagosan már megtette. Legfeljebb a magyar címer körül lévő, sumer napot szimbolizáló pajzsot lehetne levédetni, amit pl. Ausztráliában és Magyarországon is párhuzamosan meg is tettek a vitézi szervezetek. Ugyan ilyen meddő vita lehet az, hogy kinek a vitéz avatása a hiteles. A Svédországban bejegyzett Vitézi Rend Vitézi Széke azt mondja, hogy az egyetlen hitelesen avatott vitézi minőség csak azt illeti meg, akit vitéz József Árpád kir. herceg, vagy ennek megbízottja avatott. Természetszerűleg vitéz József Árpád előtti időszakban felavatott vitézek is teljes vitézi rangot viselhetnek. Láthatjuk tehát, hogy nincs értelme felesleges energiákat arra elfecsérelni, hogy érthetetlen módon a mindenáron történő meg nem értést szajkózzuk.
A Svédországban jegyzett és az EU. jogi normái szerint elfogadott és tevékenykedő Vitézi Rend nem kíván rész vállalni ebben a rivalizálásban. A Vitézi Rend nem volt és nem lesz a rivalizációnak kiszolgáltatott szervezet. V. nagybányai Horthy Miklós Főkapitány a kenderesi családi sírboltban csendesen nyugodva és az Örök Bíró trónusa mellől szemlélődve vajmi kevéssé tudja megérteni azt, hogy mi is történik szülőhazájában. A Vitézi Rend tagjai számára szükséges a belső nyugalom és a békesség. Ezért mi minden jóakaratú vitézt szeretettel fogadunk, akik az eredeti célok talaján állva elfogadják a Rend hierarchikus struktúráját. A Vitézi Rend készséget mutat minden jóakaratú kezdeményezésnek a felkarolására, mely nem a Rendet alapító Főkapitány elvi iránymutatása ellen irányul. Örömmel üdvözlünk minden olyan józan ténykedést mely a magyar vitézi hagyományokat, ápolja, és terjeszteni kívánja. Ezért nyíltak vagyunk minden beszélgetésre és együttműködésre mely e nemes célok elérése érdekében, történik.
A történelmi és jogi előzmények ismerete nélkül azonban nem lehetséges megérteni azt, hogy az azonos célokért küzdő Vitézi Rendnek nevező társadalmi csoportosulások, egyesületek miért folytatnak egymással rivalizálást.
Fussuk át a Vitézi Rend jogtörténetét röviden. Mindazok, akik információval rendelkeznek arról a jogi tényről, hogy a Vitézi Rend 1920 és 1944. október 16. (vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úrnak a németek általi elhurcolása és a nyilas hatalomátvétel) közötti időszakban, ún. hierarchikus formában, Magyarország Kormányzója – aki élethossziglan volt hivatalában, mint a Vitézi Rend Főkapitánya – által kinevezett rendi tisztségviselők, tehát nem demokratikus úton választott tisztségviselők, irányítása alatt működött, azok jól tudják, hogy ez az eredeti struktúra szerint működő Vitézi Rend a Magyar Köztársaságban 1945 óta nem működhet, mint az Állam által létrehozott hierarchikus Rend.
Az 529/1945. (III. 17.) Miniszterelnöki Rendelettel kezdődött el a Vitézi Rend magyarországi működésének a felszámolása, mely rendelet a moszkvai Fegyverszüneti Egyezmény kötelező előírása szerint a Rend vezető szervének – a Vitézi Széknek – a működését 22. sorszám alatt betiltotta. Hasonlóan betiltott más korábban működő pártot, egyesületet, és az állam által alapított szervezetet. Ezeket a betiltott szervezeteket differenciálás nélkül, összemosva, ún. szélsőséges szervezetekként kerültek megbélyegezésre. Sajnálatos módon a Vitézi Rendet is ilyen minősítés alá helyezte a moszkvai nyomás alatt tevékenykedő Ideiglenes Kormány. Ezt a döntését minden előzetes jogalapot nélkülözve hozta meg a Kormány. Tudjuk jól, hogy a Vitézi Rend soha nem volt szélsőséges, vagy fasiszta szervezet. Az Országos Vitézi Szék: „visszavonhatatlanul és határozottan megtiltja a Rend tagjainak, hogy a szélsőséges mozgalmakban bármely néven nevezendő módon részt vegyenek”. Sőt „akik e rendelkezéseknek alávetni nem tudják magukat, vonják le a magatartásuk konzekvenciáját és lépjenek ki a Rendből. Ellenkező esetben fegyelmi úton távolíttatnak el.” (Vitézek Lapja – 1938. július 11.) A Vitézi Rend magyarországi működésének a végleges felszámolására a 12.770/1948. számú Kormányrendelet 5. §-a tette a pontot. 1948. december 10-én a Vitézi Rend magyarországi működésének törvényi alapja megszűnt.
E rendi működést betiltó magyarországi előírások mai napig hatályosak, azokat semmiféle jogi aktussal nem hatálytalanította a Magyar Állam. Sőt ebben az évben a 2007. évi LXXXII. törvény, az ún. deregulációs törvényben a magyar Országgyűlés hatályában fenntartotta az 1947. évi IV. törvényt, mely tilalmazza a közhasználatban a különféle címek és rangok használatát. Ebben a jogszabályban a „vitéz” előszó használata is tilalmazva van.
Ezért értjük meg a média oknyomozó érdeklődését is, mely természeténél fogva jogos is, hiszen manapság akkor, amikor Magyarországon a politikai indulatok elmérgesedése bizonyos fokú zavart eredményez a törvénytisztelő állampolgárokban, akik hozzászoktak a diktatúra alatt ahhoz, hogy megmondják nekik, mit is kell tenniük és mit várnak el tőlük, a jelen közállapotok romlása folytán igyekeznek kiutakat keresni maguk számára.
A magyar társadalom jóakaratú tagjai igyekeznek felkutatni múltjukban azokat a pillanatokat, személyeket és szervezeteket, amelyek a nemzet sorsát a hányattatott magyar történelem során, igyekeztek jobbítani, igyekeztek a nemzetet szolgálva, annak népét megóvni mindenféle szélsőséges cselekményektől, ideológiáktól, vagy akár személyektől. A Vitézi Rend valamikor arra volt hivatva, hogy elismerje és támogassa azokat a hős fiait és azokon keresztül a családjaikat, akik cselekedeteikkel kiérdemelték a haza megbecsülését. Most sajnos talán hiányzik a kellő mértékű megbecsülés a nemzet azon fiaitól, és azok leszármazottaitól, akik vérükkel védték meg mindenféle diktatúrától a magyar nemzetet faji, vallási hovatartozás nélkül. Ezért keresik a kiutat az emberek, hogy ki tudna nekik segíteni a bajokból történő kilábalásra. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy még azok a magukat Magyarországon vitézeknek mondó magyar testvéreink is ilyen lelki konfliktussal kell, hogy szembesüljenek a Vitézi Rendnek az elmaradt állami jogi rehabilitációjának hiánya miatt.
Lehetséges, hogy amíg a Magyar Állam nem teszi helyére jogilag is a Vitézi Rend helyét a demokratikus és alkotmányos jogrendjében, addig felszínen fognak maradni ezek a talán eltúlzottnak is mondható villongások. Ehhez jóindulatra, bölcs belátásra lenne szükség. Most még valószínű, hogy nem érkezett el az az idő, amikor ezek a megoldásra váró kérdések tisztázódhatnának. A Vitézi Rend hierarchikus szervezeti felépítése nem teszi lehetővé, hogy a ma érvényben lévő magyar törvények jogi elismerést adjanak a Vitézi Rendnek.
Reméljük, mihamarabb sor kerülhet arra, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós szavait idézve elmondhassuk: „A mi erősségünk az egységünkben van!”
|
Vitéz nemes Tassányi József, Ügyvezető Törzskapitány P.O. Box 18 Mt Victoria NSW 2786 AUSTRALIA |